|
63. rész - Béke veled
2010.05.11. 19:33
Mialatt én a kanapén nyújtózkodva próbáltam magamhoz térni, Kevin átköltöztette a teríték egy részét a nappaliba. Némán figyeltem minden mozdulatát, ahogy óvatosan az asztalra helyezi a poharat, eligazítja a kést és a villát a tányér mellett. Aztán ismét eltűnt a konyhában, hogy egy üveg borral lepjen meg.
- Kezdek félni tőled. – emeltem felé a poharamat vigyorogva, beleittam és letettem az asztalra – Túl tökéletes vagy.
- Tudom… de látod, ez mind érted van. – az arca komoly volt, de a szeme huncutul mosolygott.
- Hát, akkor… köszönöm.
Nevetett.
- A „kómás” csak a legenyhébb kifejezés, ami rád illik jelen pillanatban. Nem aludtad ki magad rendesen?
- Szerinted? – ráncoltam össze a homlokom – Pont úgy nézek ki, mint aki az egész éjszakát alvással töltötte.
- Munka?
- Hagyjuk… - legyintettem, bár én is, ő is tudta, hogy el fogom mesélni – Reggel, amikor bementem, a sminkes közölte, hogy pocsékul nézek ki; egy adást négyszer kezdtünk el venni; egymás után döntöttem magamba a kávékat; rossz kedvem volt, és a gyakornok lánytól megtudtam, hogy egy hetem van felkészülni Tomék viszontlátására…
- Ezt így mondta?
- Nem, de ez a lényege. Azt mondta, hogy hallotta a főnököt és még valakit, amint arról beszélgettek, hogy az én adásom napján jönnek…
- Na és?
- Mit na és? – kérdeztem vissza értetlenkedve – Helló, jön a… Tom, Bill… szóval látom őket, két év után!
- Ki az a Tom? – nyugodt pillantással tette fel a kérdést, aminek következtében kezdtem azt hinni, hogy Kevin agyára ment a tegnapi buli. Miért nem veszi komolyan?
- Pontosan tudod, kiről beszélek.
- Ő már nem az a Tom, akit te szerettél. Megváltozott, és hidd el, nem jó, hogy te még mindig reménykedsz…
Közbe akartam szólni, hogy: ez nem igaz, már nem várok Tomtól semmit; de Kevin leintett. Nála a szó, tiszteletben kell tartani.
- Valójában te már rég nem szereted őt, csak még mindig ragaszkodsz hozzá. El kell engedned, mert minél tovább halasztod a dolgot, annál nehezebb lesz.
- Kevin, tudom, hogy segíteni akarsz… de én már tényleg elengedtem őt.
- Gondolod? A legjobb barátod vagyok, nekem ne hazudj. Magadnak bebeszélhetsz bármit, de nekem ne mondj olyat, ami nem igaz. Ismerlek már annyira, hogy tudjam, még mindig… hm, szereted a régi Tomot. Az emberek változnak, változott ő is. Lehet, érettebb lett, vagy talán nem, ki tudja. De nem várhatod el, hogy visszajöjjön hozzád, ha egyszer ő dobott ki.
- Odaég a pipid. – mutattam a konyha felé, miután beleszagolva a levegőbe, enyhe égett szagot éreztem.
- Basszus… - felpattant, a sütőhöz szaladt és villámgyorsan kivette a félig megfeketedett csirkét. – Nem is néz ki annyira rosszul. Sőt, szerintem még ehető is. – kommentálta a látványt, én viszont émelyegni kezdtem az égett szagtól.
- Inkább kihagyom, köszi. Nem vagyok nagyon éhes.
- Nincs gusztusod hozzá, mi? – jött be vigyorogva – Pizzát rendeljek vagy… ?
- Bármit, csak ne kínait. – fintorogtam, Kevin pedig arrébb vonult telefonálni.
Míg Kev a rendelést intézte, addig én kinyitottam résnyire a konyhaablakot, hogy szellőzzön, a csirkét pedig letakartam a konyharuhával. Béke veled, pipi.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
NAVIGÁCIÓ
