|
64. rész - Második lehetőség
2010.06.01. 19:49
Csendben ülve falatoztunk a kanapén, miközben gondolatban mindketten máshol jártunk.
Tudtam, hogy Kevinnek igaza van, de azzal nem értettem egyet, hogy még mindig ott kapálózok Tom hálójába ragadva. Mielőtt Kevinnel megismerkedtem, már akkor nyoma sem volt Kaulitznak az életem… na, jól van, ezt én sem hiszem el! Beszélek itt össze-vissza, hazudozok még saját magamnak is. Tisztáznom kell egy-két dolgot magammal… egy: Tom megváltozott, őt már nem szerethetem, csak a régi énét. Kettő: ezer meg egy éve nem találkoztunk, biztosan elfelejtett. Volt száz másik nője, nem kellhetek neki ennyi idő után pont én.
- Majd én megcsinálom akkor. – hallottam a kissé felháborodott hangot magam mellől, de mire felnéztem, Kevin felszívódott a konyhában.
- Hé, Kevin…
- Mondd. – a mosogatóba tette a piszkos tányérokat, majd megengedte a vizet. Nem nézett rám, csak tette a dolgát.
- Mit csinálsz?
- Kérdeztem, elmosogatsz-e. Bámultál magad elé, nem reagáltál arra sem, amikor a szemed előtt kalimpáltam. Úgyhogy megoldottam a problémát, elmosogatok én.
- Sajnálom, csak elgondolkodtam azon, amit… – elzártam a csapot és elővettem a szivacsot. – …majd én megcsinálom, az én tányérjaim.
- Tudod, hogy utálom, ha félbe szakítanak.
Elmosolyodtam.
- Olyankor elviselhetetlenebb vagy az átlagosnál is, és hisztizel.
- Ezt pont te veted a szememre? – fordult felém hitetlenkedve, pimasz vigyorral az arcán. – Te, hiszti királylány?
Nem válaszoltam, csak mosolyogtam. Fikarcnyi kedvem nem volt belemenni egy szócsatába, amiből a legnagyobb valószínűség szerint is csak én kerülhettem volna ki vesztesen. Fáradt voltam, és noha Kevin gondoskodása eszméletlenül jól esett, inkább aludtam volna már a puha párnák közt – zavartalanul.
Miután Kevin elpakolt a konyhámban, udvariasan távozott, ezzel pedig kezdetét vehette a pihenés.
Reggel öt órakor dobott ki az ágy, annál tovább már nem bírtam fetrengeni benne. Megittam az ébresztő kávémat, bekapcsoltam a tévét, és váltogattam a csatornák között. Végül találtam valami idióta légi katasztrófás filmet, amiben a légitársaság főnökének a lánya fent ragadt egy repülőn… természetesen egyedül a 13 éves kislány volt magánál, mindenki más eszméletlen, blabla.
Elnéztem egy darabig, bár igazán nem kötötte le a figyelmemet. Letusoltam, felöltöztem, elpakoltam a lakásban és leugrottam a közeli szupermarketbe. Sokkal jobban szeretek olyankor vásárolni, amikor alig van valaki a boltban, mint mikor moccanni sem lehet a tömegtől.
Jegeskávéval, péksüteménnyel és egy újsággal gazdagodtam, miután kiléptem a boltból. A hó sűrűn, apró pelyhekben hullott, mialatt fázósan igyekeztem hazafelé. Az ajtóban előkerestem a kulcsomat, majd lerúgva a csizmát a lábamról a nappaliba indultam. Az újságot ledobtam a dohányzó asztalra, (ismét) bekapcsoltam a tévét és elfogyasztottam a még meleg péksütit.
Délutánig rengeteg időm volt még, viszont fogalmam sem volt, mivel töltsem el. Kevin volt az első, akire gondoltam, aztán ki kellett vernem őt a fejemből, mivel ő ilyenkor vagy dolgozik, vagy alszik. Második lehetőségként rögtön Sandra ugrott be, őt Kevin által ismertem meg, nagyon rendes lány. Nem sokat haboztam, a telefonom után nyúltam és hívtam.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
NAVIGÁCIÓ
