|
65. rész - Tanács kell?
2010.06.13. 19:08
Sandra kedves, vidám lány, aki bármikor mosolyt csal az arcomra. És ami még fontos, hogy őszintén megmondja a véleményét mindenről, mindenkiről. Megjelenése átlagos, a szemei viszont rettentően beszédesek. Általában jókedvű, álmodozó típus. Tom kilétéről pedig nem tud mást, minthogy volt egyszer egy srác, akibe fülig szerelmes voltam, aztán a fiú kidobott és miatta vagyok most itt.
Az együtt töltött idő színhelyéül egy bevásárlóközpontot választottunk, ami minden kalamajka nélkül 15 perces autóútra van a lakásomtól. Mivel azonban tél van, esik a hó és csak lassan lehet haladni, így 10 perccel tovább tartott mire odaértünk.
Voltunk már itt néhány alkalommal vásárolni, tehát a hely nem volt ismeretlen. Most azonban (az üzletek kifosztása helyett) egyből a törzshelyünk felé vettük az irányt, ami egy hangulatos kis kávézó, jól eldugott sarokkal, és sok-sok helyes pasival.
- Kedvetlen vagy. – állapította meg Sandi, engem figyelve, ahogy a kávémat kavargatom.
- Sokat dolgozom.
- De nem ezért hívtál el, ugye?
- Hiányoztál. – mosolyodtam el magam halványan – Meg amúgy is… ajj, Sandra. Dobj fel valamivel, pocsékul érzem magam.
- Tudtam, hogy történt valami! – csapott le gyorsan a témára – Kitalálom. Lefeküdtél Kevinnel és össze vagy zavarodva, mert nem tudod, hogy barátok maradtok-e még.
Elnevettem magam.
- Úristenem! – a nevetés lecsillapodott, és széles mosoly lett belőle. – Nem, nem volt köztünk semmi ilyen.
- Akkor?
Hezitáltam kicsit, hogy elmondjam-e neki a Tomos dolgot. De annyira aggaszt, hogy addig úgy sem nyugszom, míg valakinek el nem mondhatom. Sandra pedig nem kifejezetten Tokio Hotel fanatikus, így talán nem próbál majd megölni, ha nagyvonalakban beavatom.
- Tudod, egyszer meséltem neked egy srácról. Aki miatt ideköltöztem.
- Felhívott? Ha úgy érzed, hogy zaklat, ismerek pár embert, akik elintézhetik…
- Nem, nem zaklat. Olyannyira nem, hogy amióta Münchenben élek, azóta nem beszéltünk. És… szóval a helyzet az, hogy ő egy ismert ember. Az együttes, amiben játszik, nagyon népszerű és nem csak nálunk, hanem szerte a világon. A zenecsatorna pedig, ahol dolgozom, őket hívta meg jövő hétre a műsoromba. A banda a Tokio Hotel, a srác pedig Tom Kaulitz.
Elképedt. Istenem, azt az arcot! Nevetni szerettem volna, de az előbb felvázolt probléma komolysága, és az időközben kifejlődött udvariasságom megállítottak.
- Viccelsz? – kérdezte sápadt arccal.
- Tudom, hogy egyikük sem a szíved csücske, de nem gondoltam volna, hogy ennyire meg fogsz döbbenni.
- Pont ő? A legaljasabb mind közül?
- Ha az egyéjszakás kalandjaira…
- Igen, azokra gondolok. Hogy tudtál vele lenni annyi ideig?
- Szerettem, ahogy ő is engem. Aztán valami elromlott, ő kidobott, és a többit tudod.
- Nem érdemelt meg téged, jobb, ha ezt tisztázod magadban. De menjünk tovább. Szóval a fejesek meghívták őket a műsorodba, te pedig nem tudod mit csinálj, mert még mindig nem vagy túl rajta.
- Honnan veszed?
- Látszik rajtad. Máskülönben nem lennél ilyen levert, és nem hoztad volna fel a témát.
- Igazad van.
- Na látod. Tanács kell? – hajolt közelebb, és rám emelte komoly tekintetét – Egyszerű: amikor találkoztok, nem kell, hogy kimutasd, még érzel valamit. Legyél közömbös, de ne vidd túlzásba. Ha pedig beszélgetésbe elegyedtek a kamerákon kívül, nem muszáj rögtön a nyakába ugranod, hogy hé Tom, annyira hiányoztál és még mindig szeretlek. Csak nyugi. Bár amilyen féleszű pöcs, lehet, hogy már nem is emlékszik rád, szóval tegyél úgy, mintha te sem ismernéd.
- Kösz, ilyesmi tanácsra számítottam tőled. Szóval Tom számomra egy ismeretlen, idegen személy?
- De még mennyire, hogy az.
Ilyen, amikor Sandrában megindul az őszinteség áradata, és ennek semmi nem szabhat gátat. Ő elmondta, amit gondolt, innentől kezdve már rajtam áll, hogy aszerint cselekszem-e, ami szerinte helyes.
Még fél órát ültünk a kávézóban, más témákra terelve a beszélgetést, aztán úgy döntöttünk, ideje indulni, mert én elkések a munkából, Sandi pedig a műkörmöstől.
Miután barátnőm hazavitt, rendbe szedtem magam és elindultam a munkahelyemre. Leforgattuk a délutáni interaktív műsort, majd összeültünk egy gyors megbeszélésre, amin megerősítették a Tokio Hotel vendégeskedését a műsoromban. Azután a Fashion M főszerkesztője hívott magához, elmondta, hogy holnap több részt is leforgatunk előre, és ezzel le lesznek tudva a „téli szünet” alatt játszott adások.
A hosszúra nyúlt nap után hazamentem, kiáztattam magam a zuhany alatt, ettem egy joghurtot vacsorára, és eltettem magam másnapra.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
NAVIGÁCIÓ
