|
2. Vadászik rád?
Miután Bill végzett, átvettem a helyét a fürdőben. Jóleső érzés kerített hatalmába, amint a forró vízcseppek végigfolytak a testemen. Tíz percig csak álltam a zuhany alatt, kikapcsoltam az agyam, és próbáltam nem arra gondolni, hogy valaki mással kell megosztanom az otthonomat.
Megmostam a hajamat, majd magamra tekertem egy törölközőt, és úgy mentem át a hálóba, hogy pizsamát vegyek fel. Későre járt, de a hajam még nem száradt meg és Bill sem úgy nézett ki, mint aki már aludni akar. Pólóban és rövidnadrágban ült kint az erkélyen, a telefonját nyomkodva.
- Szia.
- Szia. – nézett fel, lenyomott pár billentyűt a mobilján, aztán letette maga mellé. – Ne haragudj, hogy ilyen váratlanul törtem be az életedbe.
- Te meg ne haragudj, hogy ilyen bunkó voltam. Csak tényleg nem számítottam senkire, különösen nem rád.
- Tudod, mostanában eléggé nagy a felfordulás körülöttem, ráadásul… - beleszívott a cigijébe, felkészülve ezzel egy hosszabb mondandóra.
- Tom azt mondta, nagy szarban vagy, hogy az ő szavaival éljek.
- Tudom, említette, hogy beszélt veled. De gondolom, érdekel, miért vagyok itt.
- Igen.
- Nos… - mély levegőt vett, elnyomta a csikket, majd belekezdett a történetbe. – Kicsivel több, mint fél éve megismertem egy lányt. Szerelem volt első látásra, azonnal egymásba habarodtunk. Akkoriban bocsájtottalak el téged, azt hiszem. – bólintottam. – … Audrey gyönyörű volt, okos és mellette tényleg a legszerencsésebb férfinak érezhettem magam. Három hónapja voltunk egy pár, amikor először megcsalt. Teljesen padlóra kerültem, és kiadtam az útját. Azt mondtam, nem akarom többé látni és megkértem, hogy vigye el tőlünk az összes cuccát. Nem voltam ott, mikor összepakolt, de Tom végignézte, ahogy sírva szedi a sátorfáját. Egy hét múlva felhívott, hogy találkozzunk. Belementem, mert még mindig szerettem, annak ellenére, amit tett.
Újabb szünet következett, Bill üveges tekintettel nézett maga elé, a karja csupa libabőr lett. Felálltam, bementem a szobámba, majd két takaróval tértem vissza. Odaadtam neki az egyiket, magára terítette, aztán folytatta.
- Amint meglátott, könnyes lett a szeme és sírva könyörgött, hogy fogadjam vissza. Gyenge voltam, szerelmes és nem akartam szenvedni látni. Megígértettem vele, hogy nem tesz még egyszer ilyet. Egy hónap telt el úgy, hogy megint minden rendben volt. Aztán kezdett furcsán viselkedni, nem éreztem rajta, hogy ugyanúgy szeret, mint én őt. Persze felvetettem, hogy újból megcsalt, mire ő kinevetett és szánalmasnak nevezett. Sokat veszekedtünk emiatt, és úgy egy hónapja otthagytam. Csakhogy ő ebbe nem nyugodott bele, azóta folyamatosan zaklat, újabb esélyt kérve. Én már nem bírok vele… Tom ötlete volt, hogy jöjjek el hozzád, mert te sokáig mellettem voltál, megbízhatok benned és téged Audrey nem ismer.
- Miért menekülsz előle? Miért nem mondod meg neki, hogy már nem érdekel?
- Ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek te gondolod. Megőrült, magához akar láncolni. Minden nap eljött hozzánk, hívogatott, sms-eket irkált. Mikor megunta, hogy levegőnek nézem, ez volt ma délelőtt, a céghez küldte az egyik ismerősét. Nagydarab, kopasz fickó, aki a kisujjával a földhöz vágna. A férfi megfenyegetett, hogy jobb, ha visszafogadom Audrey-t, különben számolnom kell azzal, hogy rövid időn belül halott leszek.
Nem jutottam szóhoz. Ez a nő egyszerűen elmebeteg! Bill látva megdöbbenésemet, elmosolyodott.
- Azt is mondta, hogy ne próbáljak meg elmenekülni, mert akkor biztos nem úszom meg ép bőrrel. De ne aggódj, itt nem fog rám találni.
- Te jó ég, vadászik rád? És Tom? Neki nem lesz baja?
- A biztonság kedvéért elutazott külföldre, és anyuéknak is szóltunk, hogy jobb, ha most egy kis ideig lelépnek otthonról.
- Meddig fog ez tartani? Örökre nem maradhatsz itt bezárva, szólnunk kell a rendőrségnek, ők majd leállítják azt a flúgos csajt.
- A rendőrség tehetetlen, a fickó állítása szerint rengeteg beépített emberük van. Nem tudják mindegyiket elkapni, és ki tudja, lehet, hogy az egyik pont zsarunak álcázza magát.
Ahogy összeállt a kép, megrémültem. Épp most fogadtam be a házamba egy embert, akinek a fejére vérdíjat tűzött ki a volt barátnője. Fel kellett még dolgoznom a sok új információt, így kiválasztottam az erre legalkalmasabbnak tűnő módszert, az alvást.
Miután kétszer is ellenőriztem, hogy mindent bezártam-e, befeküdtem az ágyamba. Nyakig betakaróztam, az álom viszont messze elkerült. Bill már rég aludt, kimerült a sok idegességtől, én viszont csak forgolódni tudtam.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
NAVIGÁCIÓ
