|
3. Rossz álom
A szobában sötét volt, éppen beszűrődött valamicske fény az utcáról. A plafont bámultam, miközben a légzésemre figyeltem. Mély levegő, lassan beszív, lassan kifúj. Eltűnődtem, mi minden történt velem a mai napon. A reggeltől kezdtem.
Álmosan pislogva vettem észre, hogy a nap már rég felkelt. Nem volt meg az a kedv, sem semmiféle inspiráló dolog, ami arra késztetett volna, hogy kimásszak az ágyból. Nincs munkám, háziállatom, de még pasim sem. Egyedül én vagyok magamnak ebben a lakásban, és szinte az egész városban.
Másfél év hosszú idő. Pontosan ennyi ideje költöztem Hamburgba, hogy új életet kezdjek. Igaz, a felsőfokú tanulmányaimat már itt végeztem, de akkor a várostól nem messze, egy kisebb településen laktam - onnan jártam be.
Miután végeztem az iskolával, munkát kellett keresnem, hogy végre a saját lábamon állhassak, ne pedig a szüleim tartsanak el. Hosszas keresgélés után találtam rá a Billy's Future nevű divatcégre, ahol éppen személyi asszisztenst kerestek.
A bér megfelelő volt, a munkaköri leírás minden pontját teljesíteni tudtam volna. Bementem az állásinterjúra, két nap múlva pedig felhívtak, hogy enyém a munka. Kimondhatatlanul boldog voltam, nagy lelkesedéssel vágtam bele a munkába. Bill, a főnököm értékelte ezt a tulajdonságomat, és még sok mást is.
Személyi asszisztenseként rengeteg időt töltöttem vele, a cégen kívül is. Nagyon jó barátokká váltunk, megismertük a másik valódi énjét. Mindig tudtam, mire van éppen szüksége, lassan már félszavakból megértettük egymást. De ennek vége.
Megráztam a fejem, hogy eloszlassam akkori gondtalan életem kísértő emlékeit, majd magamra húztam a takarót, és visszaaludtam. Fél óra múlva ébredtem fel ismét, nagy lendülettel kiugrottam az ágyból, és kinyitottam az ablakot. Minden reggel szellőztetek, nem árt a friss levegő.
A konyhába mentem, a szekrényből előkotortam egy bögrét. Kakaót vettem ki a hűtőből, színig töltöttem a bögrét, aztán kiültem az erkélyre. Az egész lakásban ez a kedvenc helyem, szeretek itt üldögélni, gondolkodni, magamban lenni.
A nap egész nyugodt hangulatban telt. Nem kellett boltba mennem, sem a postára, vagy bármiféle hivatalos helyre. Felváltva bámultam a tv és a laptopom képernyőjét, miközben sós chipset rágcsáltam. Kedvemre való ez az életmód, de azért mégis jobban érezném magam, ha dolgozhatnék. Ha én kereshetném meg a kenyeremre valót, nem a szüleimtől várnám, hogy havonta utaljanak a bankszámlámra bizonyos összegű pénzt.
Délután már nagyon untam magam, úgyhogy melegítőt vettem fel, kifésültem a hajam és sétálni indultam. A gyalogtúra olyan jól sikerült, hogy sötétedés után értem csak haza. Megnéztem a telefonomat, keresett-e valaki, míg itthon hagytam. Kivételesen senki.
Pakolgattam kicsit a lakásban. Miután megvetettem az ágyat, csöngettek. Nem tudtam ki lehet az, kíváncsian nyitottam ajtót, reméltem nem valami álruhás betörő... és akkor ott állt ő. Bill Kaulitz.
Lerúgtam magamról a takarót, kikeltem az ágyból és járkálni kezdtem fel-alá. Ideges lettem, amikor eszembe jutott, miért van nálam Bill. Míg Ő békésen alszik a szomszéd szobában, addig az őrült barátnője égen-földön kutat utána.
Nem értettem, hogy süllyedhet le valaki ilyen szintre. Kiveszett belőle minden méltóság és tartás, ami egy nőnek elengedhetetlen kelléke ebben a világban. És ő csak kergeti az álmát, hogy egy nap elkapja és visszaszerezze, ami neki jár. De ha Bill nem akarja?
A konyhába siettem egy pohár vízért, azt gondoltam, az majd lenyugtat. Óvatosan nyomtam le még a kilincset is, nem akartam nagy zajt csapni. Átosontam a nappalin, majd poharat vettem elő, töltöttem bele vizet és három kortyra kiittam a tartalmát. Nekidőltem a pultnak, csöndben meredtem magam elé. Vártam, hogy felébredjek végre ebből a rossz álomból, amiben a volt főnököm nem csak a saját életét, de az enyémet is veszélybe sodorja.
Féltem, mi lesz, ha az a nő megtalálja. Vagy valaki más lel rá, és erőszakkal elviszi innen. Igaz, mióta nem dolgozom a cégnél, a Billel való kapcsolatom nagy mértékben megromlott, de sosem tudnám őt annyira gyűlölni, hogy ne segítsek rajta. Főleg, ha én vagyok a legmegbízhatóbb ember, akibe jelen helyzetben kapaszkodhat.
Visszaindultam a szobámba, amikor valami megmozdult. A kanapé felé meredtem, ahol Bill fordult az oldalára. A pléd csak a derekáig takarta be, de nyár lévén ez éppen elég is volt. Jobb keze behajlítva a feje alatt, bal lába pedig felhúzva, így aludt szuszogva. Egy pillanatig néztem, ahogy a hold fénye játékosan megcsillan a haján, fehér bőre szinte vibrál a sötétben... fekete szempillái meg-megrebbentek, miközben álmodott.
Elkaptam a tekintetem, besiettem a hálószobámba, majd csuktam is be magam után az ajtót. Összegömbölyödtem a takaró alatt, aztán nagyot sóhajtva számolni kezdtem a bárányokat. Egy bari, két bari, három bari... a sokadik birka után végül elvesztettem a fonalat, és mire újrakezdtem volna, álomba merültem. Azt hiszem, ideje volt már.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
NAVIGÁCIÓ
