|
6. Egy újabb vita
2010.08.29. 19:25
- Kávéé! – lépett be reggel az üzletbe Lina.
- Szia.
- Ú ezt azonnal szereld le. – fintorgott az ajtó felett lévő zajt csapó függőre.
- Valaki másnapos?
- Valaki kihagyta a bulit.
- Nem éreztem jól magam. És különben is megvoltatok nélkülem.
- Igaz. – nyújtotta ki a nyelvét.
- Egyébként igazad volt.
- Miben?
- Hű de pasi. Főleg egy szál boxer alsóban.
- Na jó. Mit műveltél?
- Nálunk lakik.
- Miért érzem úgy, hogy nem rajongsz az ötletért?
- Ezt a kört már lejátszottam Tommal. És persze megint úgy jöttem ki belőle, hogy még én éreztem hülyén magam.
- Nem kérdezett meg?
- Eszébe se jutott.
- Tudod milyen.
- Én ne tudnám?
- Na és keveredjünk gyorsan a félmeztelen témára.
- Ja igen. Szóval egy szál bugyiban tipegtem a konyhába, mikor tudomást szereztem Georg beköltözéséről. Ő meg előzékenyen lekapta a pólóját és odaadta. Sikerült szolidan végigmérnem.
- Te mindig gyorsan haladsz a pasikkal.
- Hülye. Egyébként tök jót beszélgettünk. Kiderült, hogy ő is esti tejfüggő.
- Na emberedre találtál. – gúnyolódott.
- Hogy egy kicsit én is szívjam a véred, nem kaptál az uradtól azért a megható kis jelenetért, mikor is te mindent eltiporva vetetted Georg nyakába magad?
- Mint már említettem Gus nem tud arról, hogy én odavoltam Georgért és hogy volt köztünk majdnem szex. És nem is szeretném, ha tudna róla. – célozgatott.
- Na ezzel végre zsarolhatlak.
- Oké fejezzük be. Ehhez tényleg elég másnapos vagyok most. Elfáradtam. – ült le az egyik fotelbe.
- Tudod mi a talán jó ebben az egész Georg nálunk lakik dologban?
- Megöl a kíváncsiság. – dünnyögte masszírozva halántékát.
- Tom féltékeny lett, mikor megjegyeztem, hogy el kéne járnia újra gyúrni.
- Tom mindig is féltékeny volt.
- De kikéri magának, ha én az vagyok.
- Pasi. – intézte el ezzel a magyarázatot.
- Az.
- Egyébként miért te dolgozol ma? Nem fizetsz eleget hogyishívjáknak?
- Mattnek.
- Ja igen. Valahogy nem jönnek a számra a nevek.
- Ma érkezik a beszállítóm az új, neked úgyis semmitmondó hangszerekkel. Matt kapott egy szabadnapot, ezt úgyis én intézem.
- Holnap nem hozunk össze egy vásárló körutat, ha már úgysem hoztál nekem semmit Amerikából?
- Felőlem mehetünk. – engedtem el a fülem mellett megjegyzését.
Egész nap vártam a beszállítót, aki zárás előtt fél órával telefonált rám, hogy ma mégsem tud jönni. Az a szerencséje, hogy szeretek az üzletben lenni.
- Nem értem miért neked kell ott ülnöd egész nap. – értetlenkedett otthon Tom.
- Tudod jól, hogy nem hagyom Mattre az új szállítmányt. Én választom ki, mikre adom ki a pénzem.
- Remélem felbontod a szerződést azzal az idiótával, akire hiába vártál.
- Dehogy. Előfordul az ilyen.
- Látod én mondtam. Átvernek, és hülyének néznek, mert nő vagy. Na majd én elbeszélgetek azzal a fazonnal.
- Hányszor kértelek, hogy ne avatkozz a munkámba?
- Ja nézzem végig, hogy palira vesznek?
- Csúszott a többi üzlettel és megkérdezte, jöhetne-e holnap. Ez miért akkora gond?
- Mert túl engedékeny vagy és ezt kihasználják. Matt is szabadnapot kap. Ez vicc.
- Üljek itthon egész nap? Legalább elvoltál az új lakótársunkkal.
- Már megint ez a téma?
- Még mindig.
- Georg itt lakik és kész. Nem kértem engedélyt anyuci.
- Menj a francba Tom!
- Jó hogy hazajöttél, és azóta csak baszogatsz mindennel.
- Te kezdted! Beleugatsz abba, hogy vezetem a saját üzletem, amihez nem mellesleg semmi közöd nincsen. Én sem szólok bele a te munkádba.
- Ahogy elnézem még jó.
- Hello. – lépett be a házba Georg.
- Szia. – köszöntem előző hangnemem megtartva, majd bevonultam a konyhába.
- Rosszkor jöttem? – suttogta.
- Dehogy. Iszunk valamit? – szólt hozzá Tom is ingerülten.
- Felőlem.
Tom utánam jött a konyhába és a hűtőből kivett egy hatos csomag sört.
- Kint leszünk. – vetette oda, miközben én poharat kutattam a szekrényből.
- Nyugodtan bentmaradhattok. – kaptam fel egy üveg bort az állványról és kimentem a konyhából.
- Hova mész? – szólt utánam.
- Fel. – feleltem és már trappoltam is fel a lépcsőn.
- Bocs haver. – fordult újra barátjához.
- Ne már. Én jöttem rosszkor.
- Állandóan csak veszekszünk. Mindennel baja van.
- Én igazán nem akarok beleszólni, de ezt most te kezdted.
- Hallgatóztál?
- Nem kellett.
- Én csak vigyázni akarok arra a hülye üzletre. Az a mindene. Utálom, hogy mindenkivel kedves és engedékeny, mert így csak kihasználják.
- Na jó ez tényleg a ti dolgotok. De ha miattam is vitáztok, én inkább anyuékhoz költözök.
- Dehogy. A legjobb haverom vagy. Még jó hogy nem hagylak anyucihoz cuccolni. Viki majd lenyugszik. Nem veled van baja.
- Nem szóltál neki.
- Eszembe se jutott. Utólag persze pöcs voltam, tudhattam volna, hogy veszekedés lesz belőle. Érzékeny arra, hogy ha valamit nem beszélünk meg.
- Ez az ő háza is, nem?
- Tudtam, hogy ha látod meztelenül, egyből nem az én pártom fogod majd.
- De hülye vagy.
- Mi van? Ő is megjegyezte, hogy gyúrnom kéne, mert te jól nézel ki.
- Egyébként jó fej.
- Persze hogy az. Az én csajom.
- De most én tényleg szarul érzem magam.
- Ezt fejezd be. Itt laksz és kész. Bocsánatot kérek tőle, és el van intézve.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
NAVIGÁCIÓ
