|
8. Georg!
2010.08.29. 19:29
Este hét óra volt, mire Matt és én végre mindent elintéztünk és bezártunk.
- Elszívunk még egy cigit? – kérdezte, mikor már az autóinkhoz sétáltunk.
- Rágód van? – kérdeztem vissza.
- Persze. – mosolygott kedvesen.
Tudta, hogy Tom előtt nem cigizek, és azért kell a rágó, hogy ne érezze rajtam, ha hazaérek.
Beraktam a kocsiba a táskám és kivettem a cigimet.
Alig hogy meggyújtottam Tom autója állt be velem szembe.
- Dugi cigi? – nézett rám kérdően, mikor kiszállt.
- Na én megyek. – búcsúzott inkább Matt.
- Rendben. Holnap hívlak.
- Sziasztok.
- Hello. – köszönt el tőle Tom is. – Szóval? – fordult újra felém.
- Hát te? – pislogtam tématerelés közben.
- Na adj egyet nekem is.
- Hosszú napom volt. – nyújtottam felé a dobozt.
Kivett egy cigit, a zsebemből kihúzta az öngyújtómat és rágyújtott.
- Szóval?
- Gondoltam elviszlek vacsizni.
- Ó mivel érdemeltem ki?
- Hazajöttél. Hiányoztál. Nem nagyon voltunk kettesben még. Soroljam tovább?
Boldog pillantásokat vetettem rá, kifejezve ezzel hálámat is.
- És hova viszel?
- Meglepetés.
Az egyik kedvenc éttermünkbe vitt. Egy aranyos kis szushi bárba, ahol egy kis asztalnál egymás mellett két párnán ülve falatoztunk meghitten. Végre volt alkalmam elmesélni milyen volt az amerikai kiruccanásom. Itthon vagyok pár napja, és még erre nem kaptam lehetőséget. Most ez már nagyon kellett. Csak beszélgetni és hallgatni egymást. A kedvenc üveg boromból rendelt egy palackkal, amit elvitelre kért. Hazamentünk és az ő kis kuckójában a két hatalmas bőrfotelben ülve kortyolgattuk el.
- Georg hol van? – érdeklődtem, mikor rájöttem, mi olyan fura.
- Magunkra hagyott minket.
- Ez kedves.
- Mondta, hogy volt bent nálad.
- Igen. Nekem pedig mondta, hogy felajánlottad, társuljon be hozzátok.
- De nem akar.
- Érthető. Legalábbis az indok kézenfekvő. Mindig az árnyékotokban élt és azért is költözött Amerikába, hogy megtalálja a saját útját.
- Hát nem jött össze. Különben miért lenne itthon megint.
- Szerintem nem a te dolgod ez az egész. Majd ő kitalálja, mit akar az életével kezdeni.
- A legjobb barátom.
- És befogadtad. Bőven elég segítség ez szerintem.
- Akkor is ki fogok találni valamit.
- Rendben.
Csörögni kezdett a telefonom.
- Lina az.
- Vedd fel nyugodtan.
- Szia. – vettem is fel. --- Itthon ücsörgünk kettesben. --- Hosszú és fárasztó. De megérte. --- Egyre jobban. Alig győztük a mai napot Mattel. --- Nem kell félteni. És ti mit csináltok? --- Ja, hogy nálatok van. Akkor miért velem telefonálsz? --- Igen itt. --- Oké. Beugrok holnap és elmegyünk ebédelni. --- Rendben. Csók.
- Miattam nem beszéltetek valamiről?
- Dehogy.
- Baba. – nézett rám azzal a ’ne nézz hülyének’ pillantásával, amit volt alkalmam megszokni tőle.
- Georg ott van náluk.
- Azt ne mond, hogy még mindig oda van érte.
- Dehogy. És te honnan tudsz erről?
- Ugyan. Gustav volt a szamár, mikor Georg a ló elment.
- Ne már. Ez már régi mese.
- Hát jó.
- De Gustav előtt ugye nem beszélsz erről?
- Nem. De ő se hülye.
Nagyjából egy órára volt még elegendő energiám, aztán szokásos esti rituálék nélkül bújtam be az ágyba.
- Nem jössz? – kérdeztem Tomot.
- Nem vagyok álmos. De te aludj csak.
- Jó éjt.
- Neked is.
Megcsókolt és kiment a szobából.
Érdekes álmom volt. Egy tengerparton süttettem a hasam szívószálon keresztül kortyolgatva kedvenc alkoholmentes koktélomat és hallgattam, ahogy a hullámok a partot nyaldossák újra és újra. Lecsukott szememen keresztül éreztem, hogy egy árnyék takarja el arcom felől a napot.
- Szia baba. – suttogta és éreztem, hogy arca egyre közelít.
Már nagyon vártam arra a csókra, amit készülni adott és megérte. Nagyon jól esett. Amilyen szenvedélyesen csókolt, egy pillanat alatt felizgatott. Mikor elváltak ajkaink egy hosszú ’mmm’-t hallattam, majd kinyitottam a szemem. De nem Tom nézett vissza rám.
- Georg! – kiáltottam és azzal a lendülettel fel is ébredtem.
Körbenéztem. Tom ott szuszogott háttal nekem. Ki kellett mennem innom egy pohár vizet. A testem még mindig reagált az álombéli csókra. El kellett terelnem a figyelmem.
- Ő… szia. – köszöntem meglepődve Georgnak, aki az asztalnál ülve itta a pohár tejét.
- Szia. Van rajtad ruha. – jegyezte meg vigyorogva.
Nem válaszoltam. Kinyitottam a hűtőajtót, hogy kivegyek egy üveg vizet. És hogy eltakarjam az arcom. Nem sokat segített ugyanis, hogy Georg egy szál alsónadrágban ücsörgött ott velem szemben. Mély levegőt vettem és óvatosan fújtam ki.
- Jó éjt. – köszöntem el tőle gyorsan, ahogy becsuktam a hűtő ajtaját.
- Neked is. – szólt utánam.
Az álom nem jött vissza. Nyugodtan aludtam át az éjszakát.
- Jó reggelt. – keltegetett Tom.
- Még ne. – nyögtem.
- Mit csinálsz ma?
- Mennyi az idő?
- Fél kilenc.
- Akkor még egy órán át semmit.
- És aztán?
- Dolgozom. Nagyon sok tárgyalni valóm van ma. És Linával ebédelek. – soroltam a párnám alól.
- Oké, a felét nem értettem. Mikor érsz haza?
- Este. Hagyj már aludni. Kérlek.
- Jól van. Estére áthívtam a srácokat kerti sütögetésre. Gondoltam szólok, hogy ne érjen meglepetésként.
- Rendben.
- Hívj, ha magadhoz térsz.
- Rendben.
- Orgia lesz, úgyhogy a bőrtangámban leszek. A korbács a szekrényben van.
- Rendben.
- Imádlak. – nevette el magát.
- Én is.
- Na szia.
Adott egy puszit kilógó vállamra, majd végre hagyott nyugton tovább aludni.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
NAVIGÁCIÓ
