|
14. Megegyeztünk.
Kerestem egy viszonylag csendesebb sarkot, letelepedtem, és végignézve az összegyűlt embereken belekortyoltam az italomba. A hangulat egész jó volt, de persze nyilván közrejátszott, hogy már elmúlt negyed tíz. A taxisofőr csak kétszer tévesztette el a városrészt, úgyhogy több mint másfél órán keresztül hánykolódtam azon a vacak hátsó ülésen. Ráadásul össze is vitatkoztunk, amikor nem akartam kifizetni a plusz "köröket", amiket feleslegesen tett meg.
Miután végeztem a koktélommal, elindultam megkeresni Klaudiát. Találkoztam egy-két ismerős arccal, akikkel váltottam pár szót, majd tovább álltam. Még Lukassal is összefutottam, ő mondta meg, merre találom legjobb barátnőmet. Valahol nyilvánvaló volt, hogy egy csapat fiú által alkotott kör közepén lelek rá, amint épp szexi táncot lejt közönségének. Intettem neki, ő pedig amint észrevett, kikászálódott a pasigyűrűből és vigyorogva üdvözölt.
- Hát itt vagy? Azt hittem, meggondoltad magad és nem jössz el!
- Volt egy kis gond a fuvarral.
- Na és kit nem akartál te otthon hagyni? Elhoztad? – akaszkodott a nyakamba.
- Egy barátom… mindegy, nem fontos. Nem ülünk le? – húztam egy asztal felé, ő viszont a fejébe vett valamit.
- Várj! Hozok neked valamit, amitől te is jól érzed majd magad. – dülöngélve indult el egy srác felé, kivette a kezéből a poharat és odahozta nekem.
- Basszus, Klaudia! Vidd ezt vissza! – toltam el magamtól őt a pohárral együtt, és leültem a sarokba.
Imádom Klaut, ha nem iszik. Amikor az alkohol elkezd benne dolgozni, olyankor úgy gondolja, hogy elengedheti magát és bármit megtehet következmények nélkül. Ezért ha együtt megyünk bulizni, általában én vagyok a józanabb. Hiszen ki vigyázna rá akkor?
Klaudia nem jött vissza egy jó darabig még, ezért mikor Lukas leült hozzám beszélgetni, fél szemmel a táncparkettet figyeltem, hogy szemmel tarthassam az én bolondos barátnőmet.
- Untatlak? – kérdezte a srác bizonytalan mosollyal – Nem muszáj ám itt csapnom a szelet, ha nem akarod.
- Nem, nem untatsz. – néztem rá – Csak a barátnőm megint túlzásba vitte az alkoholizálást, és nem akarom, hogy valami baja legyen.
- Ja, Klaudia? Hagyd, hadd szórakozzon. Neked is ezt kellene tenned.
- Nem tudom. – ráztam meg a fejem – Az ilyen bulikban nagyrészt én vagyok a józanabb.
Lukas elmosolyodott.
- Szerintem nem kell ahhoz lerészegedned, hogy jól érezd magad. Elég, ha iszol velem egyet és aztán jössz táncolni.
- Megegyeztünk. – adtam be a derekam, és miután elfogyasztottuk a két pohár Martinit, belevetettük magunkat a táncoló tömegbe.
Ez a fiú tényleg jóképű, ráadásul kellemes társaság is. Mikor már eleget táncoltunk, visszaültünk a kis sarokba beszélgetni, nevetgélni. Sikerült teljesen elfelejtkeznem Billről, és arról, ami otthon vár.
Az éjszaka folyamán valamelyest megismertük egymást, számot cseréltünk, és elkönyveltem magamban, hogy Klaudiának igaza volt: legalább egy randira el kell vele mennem. Később legjobb barátnőm is előkeveredett valahonnan, és kábán huppant le közénk a kanapéra. Miután felfogta hol van, rám nézett, és idétlen vihogásba kezdett. Megkérdezte, hogy összejöttünk-e már, és fel akart állni, hogy arrébb menjen, mert úgy gondolta, megzavart valamit. Csakhogy amint felemelkedett, azzal a lendülettel csuklott is össze, Lukas az utolsó pillanatban kapta el.
Megkértem, hogy vigyük be egy szobába, mert elérkezett az a pont, amikor Klaudia számára véget ért a buli, és leghamarabb három óra múlva fog felébredni. Mindig eljátssza ezt, valahányszor alkalma van rá. Nem tud mértéket tartani, és nem tanul a hibájából. Pedig de jó lenne, ha egyszer rájönne, milyen hülyeséget csinál!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
NAVIGÁCIÓ
