-          Hiányzol.. - súgta a telefonba a fiú, halkan, nehogy másvalaki meghallja
-          Nem bírom már sokáig... - könnyek gyűltek a vonal túlsó végén lévő lány szemébe
-          Még egy nagyon kicsit tarts ki, és ígérem, hogy mindent bepótolunk.. - próbálta bíztatni szerelmét a srác, de még magának sem hitte el, amit mondott.

Tudta, hogy sok idő telik majd el, mire megint találkozhatnak. Hetek, vagy akár hónapok is. De ezt meg kell tennie. Nem csak neki. A bandának. Ez a munkájuk. Ha abbahagyná a zenélést, nem tudna mit kezdeni magával. Szüksége van rá. Ahogy a szerelmére is. De a lánynak meg kell ezt értenie. És akármilyen nehéz is, titkolózniuk kell. Eddig sikerült a média, olykor kegyetlen világa elől megóvnia legféltettebb kincsét. Tom nagyon becsülte ezért Corinnát. Lassan már 4 hónapja vannak együtt, és ebből alig 2 hónapot sikerült a másikkal tölteniük.

De ki tudja, meddig marad ez így? Ha Corinna már felad minden reményt, és rájön, hogy Tommal sosem lehet normális kapcsolata? Ha keres egy olyan embert, aki mindig ott van, mikor a szükség úgy hozza; ha magányosan érzi magát, mit sem törődve a világgal rohan hozzá, hogy a karjaiba zárhassa őt. A rasztahajú srác most jött csak rá, hogy hiába van meg mindene, mégis a legnagyobb dolog hiányzik az életéből: a Szabadság. Nem mehet úgy az utcára, hogy ne rohamoznák meg lányok tucatjai, egy-egy autogramért vagy közös képért ácsingózva. Ha az after party-n kicsit többet iszik a kelleténél, a képei másnap már az interneten virítanak, akaratlanul is.

Nem lehet szerelmes sem, mert íratlan szabály, hogy a nagy nőcsábász Tom Kaulitz csak az egyéjszakás kalandok "híve". Ha korábban ez így is volt, ez mára már megváltozott. Corinna miatt. És nem bánta. Végre volt valakije, aki mindig meghallgatta. Ha sokat rontott egy koncerten, először a lányt hívta, és neki öntötte ki a szívét. Persze Bill is mindig mellette volt, és vele is rengeteget beszélgetett. Mégsem ugyanolyan érzés volt a testvérének áradozni arról, mi történt éppen vele; mint a szerelmének, akivel a turnék során, telefonon tartja a kapcsolatot..

-          Mindig ezt mondod.. - a lány hangjából tisztán kivehető volt, hogy sírt
-          Szerinted én nem őrülök meg a gondolattól, hogy minden este nélküled kell lefeküdnöm? És mikor reggel kinyitom a szemem Georg üvölt a pofámba, hogy keljek fel, különben rám önti a kávéját?? Mennyivel jobban érezném magam, ha a Te csókod ébresztene!? - emelte fel hangját Tom, és hirtelen nem is fogta fel, amit mond.

Nyilván azt sem, ahogyan mondja. Szinte már ordibált a telefonnal.
-          Hey, bátyó! Mit csinálsz odabent? - kopogott Bill az ajtón, nyilván kíváncsi volt mi okozza testvére dühét
-          Most éppen rohadtul elegem van mindenből és mindenkiből! - lökte oda mérgesen, majd ismét a füléhez rakta a telefont.
-          Belőlem is eleged van? - kérdezte alig hallhatóan Corinna.
-          Ne fárassz már! A mindenki az vajon mit takar? - válaszolt flegmán a fiú
-          Értem. Akkor.. - a lány nem szokta meg, hogy így beszéljenek vele. Főleg nem, hogy Tom.
-          Persze! Nem értesz te semmit! Ha az én helyemben lennél, megtudnád, mi a fene folyik itt! Egy lépést nem teszek anélkül, hogy be ne szólnának valamit.. Tom, mosolyogj a kamerába.. nézz, úgy hogy elolvadjanak a kiscsajok.. osztogass autogramot.. nem hibázhatsz.. mindenki csak parancsolgat! - a gitáros lassacskán egyre jobban kiborult, és csak a saját gondjával volt elfoglalva. Az nem érdekelte, mit gondolhat a másik. Csak az számított, hogy valakin levezethesse a dühét.
-          Sajnálom.. - mondta Corinna, és letette.

Azt remélte, ha nem kezd veszekedni Tommal, jobban jön ki a dologból. Ha a srác ideges, nem beszámítható. Olyankor még a legdurvább dolgot is képes a fejéhez vágni. De nem is ezért szerette..
-          A francba!! - rúgott bele Tom az ágy lábába, telefonját elrejtette farmernadrágja mély zsebében, és kiviharzott a busz hálófülkéjéből. Leült öccse mellé, és annak hatalmas barna szemeibe bámult. - Azt hiszem megbántottam..
-          Kicsodát? - értetlenkedett Georg az ablak melletti asztalnál ülve, miközben az újabb fan-leveleket olvasgatta.
-          Akarsz róla beszélni? - sóhajtott halkan Bill, és fejével a busz másik vége felé bökött.
-          Majd később. Ha megnyugodtam..
-          Okay. - nyugtázta a fekete hajú srác, és a maga részéről is jobbnak látta, ha megvárja, míg bátyja lehiggad.
-          Gustav! Ezt kapd ki, mit írt neked egy kedves rajongód.. - szólt oda az éppen TV-t néző dobosnak, aki azon nyomban felpattant és máris a képernyőt kezdte bámulni.
-          De hát ez b*zi.. - fintorodott el a szőke - akkora állat vagy! Mondtam, hogy ilyen leveleket ne mutass..
-          "Kedves Gustavom!" - kezdett bele az email hangos felolvasásába Georg - ".. nagyon szeretnék már veled eltölteni egy fincsi kis vacsorát, aztán pedig célba vehetnénk az ágyikódat.." - itt mindenki hangosan nevetett, kivéve Gustavot, aki csak húzogatta a szemöldökét. És Tomot, aki gondolatban valahol egész máshol járt. - "..láttam már képeket arról a szexi felsőtestedről, viszont én élőben szeretném kipróbálni hogyan reagálna a jégkockákra, amiket rajta olvasztanék fel, majd szépen.."
-          Bill, beszélhetnénk? - ugrott fel a rasztás, ugyanis már hányingert kapott annak a bizonyos "rajongónak" a levelétől. És megvolt neki a maga baja, úgyhogy valakivel meg kellett osztania.
-          Persze. - bólintott a másik, és visszavonultak egy kis "lelkizésre"..

-          ... ebbe lassan bele fogok őrülni, Bill! - panaszkodott keserves arccal ikrének a srác - Hiányzik!
-          Részleteket kérek.
-          Hát.. tudod, felhívtam. Mert már nem bírtam, hogy nem hallhatom.. és aztán valahogy szóba került ez a téma. És full ideges lettem. Kiabáltam vele, meg a fejéhez vágtam, hogy ő úgysem érthet meg..
Pár másodperc csönd.
-          Szerinted szeret még? - bukott ki a szájából az a mondat, amit a legjobban félt kiejteni. - Elviselhetetlen vagyok. Tuti, hogy amint innen hazajutunk, dobni fog.
-          Nem ilyennek ismertem meg Corinnát. Kicsi a valószínűsége, hogy otthagyna.. - gondolkodott el hangosan Bill.
-          Honnan veszed? A nőkön nem lehet kiigazodni. Rosszabbak, mint egy..
-          Add a mobilod. - nyújtotta vékony kezét a testvére felé a fiatalabbik fiú, a másikat pedig a derekára tette.
-          Mit akarsz vele? Ha azt akarod, hogy felhívjam, akkor..
-          Írunk neki egy SMS-t. - mondta határozottan, és megnyitotta az "Új üzenet létrehozása" menüpontot. - Pontosabban te írsz. Én csak segíteni tudok. Ezt neked kell rendbe hoznod.
-          Te vagy a legjobb tesó a világon! - mosolyodott el végre Tom is, majd bámulni kezdte a készüléket. - De mégis mit írjak?
-          Amit érzel.. - bátorította egy mosollyal bátyját Bill.
-          Az túl hosszú lenne. Inkább.. á, nem tudom! Segíts! - pillantott könyörgően az ikrére.
-          Öhm.. de az nem jó, ha én mondom meg mit írj! Az nem a te gondolatod lenne, hanem az enyém. Gondolkodj, Tom. Minek örülne a legjobban? Mi az, amit már nagyon régen mondtál neki?
-          "A feneked olyan puha, mint egy kispárna. Aludhatok rajta?" - idézte hónapokkal ezelőtti megállapítását a rasztahajú, majd Billből kitört a nevetés.
-          Te jó ég! Ezt meg mikor mondtad neki? - szája inkább gyorsan egy széles mosolyra váltott, mert nem akarta túlságosan megbántani Tomot.
-          Örülök, hogy ennyire viccesnek tartod. - forgatta szemeit az idősebbik fivér - Ezt már biztos nem írom meg neki.
-          Biztos jót nevetne rajta..
-          És még agyalágyultnak is nézne. Jól leordítom a fejét, aztán meg arról áradozok, hogy milyen a segge!
-          Téged mindenki annak néz, nem kell parázni. Akkor inkább küldj visszahívó SMS-t.
-          És ha nem hív vissza?
-          Akkor te hívod.
-          És mivan akkor, ha nem veszi fel?
-          Muszáj neked ennyit kérdezősködni? Nem tudnál neki küldeni egy SMS-t, és el is lenne intézve?!
-          Nem.
-          Makacs szamár. - nyújtotta ki a nyelvét Bill.
-          Az te vagy. - legyintett a másik unottan, majd miután postázta az üzenetet, zsebre vágta a telefonját. - Menjünk ki.
-          Hm.. nem rossz ötlet. Éhes vagyok.. - nyalta meg a száját a feketehajú.
-          Mi tartott ilyen sokáig? Most voltunk az RTL-en.. - mutatott a TV felé Gustav, mikor meglátta a két Kaulitz-ot.
-          Dumáltunk. - nyitotta ki Bill a hűtőt, és valamit keresett benne.
-          Én szerintem nem.. - kezdett volna bele a másik, azaz Tom, ha nem kezd el rezegni a telefonja. Új üzenet. Tőle..