"Sajnálom, Tom. Az lenne a legjobb, ha egy időre szünetet tartanánk. Túl régóta játsszuk ki az embereket. Lassan kezdem azt hinni, hogy hiába.
De azt tudd, hogy hiányzol. Nagyon."
   
-          Na? Kitől jött? - tudakolta Bill, utalva ezzel a hangra, ami az üzenet érkezését jelezte.
-          Pofa be, és olvass.. - utasította öccsét ingerülten, majd kezébe nyomta a telefont.
-          Ühüm. - motyogta az orra alatt, majd kérdőn nézett testvérére. -          És most?
-          Ennek van valakije! - vágta le magát Tom, a kanapénak kinevezett ülőalkalmatosságra - Tudtam!! Mekkora barom vagyok.. még hogy hűséges lesz hozzám! A fenéket!
-          Hey, nyugi van! Miből gondolod, hogy..? - fogta meg Bill a mellette ülő srác karját.
-          Egyértelmű.. - jelentette ki némi bizonytalansággal a hangjában
-          Nem, nem az! - rázta a fejét a fiú
-          Akkor miért teszi ezt velem? Miért írja, hogy szünet kell neki? Olyan sokat nem vagyunk együtt, hogy ne kapjon tőlem levegőt! És csak.. - felállt a helyéről, és visszament a hálófülkébe. Megint.

Más már ilyenkor régen aludt, ám Tom nem tudta lehunyni a szemét. Ha meg is tette, Corinnát látta maga előtt. Úgy, ahogy utoljára megmaradt az emlékezetében. Pontosan egy hónapja volt, hogy elindultak a turnéra. És még nincs vége. Talán emiatt akar véget vetni mindennek? De hisz' a srác is ugyanolyan gyötrő fájdalomtól szenved, mint a lány. Tudja milyen nehéz elviselni a másik hiányát.. akkor miért?

Egy hét telt el azóta az este óta, mióta utoljára beszéltek. Corinna semmilyen levélre, email-re nem válaszol; és ez Tomot egyre jobban kezdi idegesíteni. A koncerteken is hibát-hibára halmoz, persze amíg nem veszik észre a rajongók, addig nem akkora baj. Bill minden nap legfeljebb fél órát beszélget vele, igaz néha bizony nem sok sikerrel. Lassan, ám annál biztosabban kezdte Tom elveszteni a reményt, hogy újra beszélhet Corinnával. Ám egy este a rasztás öccse vidáman rontott be bátyja hotelszobájába..
-          Holnap lesz az utolsó koncert, és aztán irány Németország! Most mondd, hogy nem örülsz! - mosolygott, hátha jobb kedvre derítheti testvérét.
-          Jaj, de jó. - látszott rajta, hogy egyáltalán nincs felhőtlen hangulatban.
-          Hahóó! - lengette meg a kezét Bill - holnapután találkozol a szerelmeddel!
-          Ő már nem szeret.. kész. Vége.
-          Dehogynem! Most pedig gyere le egy kicsit. A fanok rád várnak. Te még nem firkáltál alá elég füzetet..
-          Kitörölhetik vele a tudodmijüket. Nem érdekel.
-          Pedig lehet, hogy ott lent vár rád valaki..
-          Ki? A mumus? Vagy a farkas, aki megette Piroska fél rokonságát?
-          Ne marháskodj már! Rosszabb vagy, mint egy hatéves óvodás.
-          Akkor te miért vagy még mindig itt?
Bill csak megrázta a fejét.
-          Tudod, hogy én mindig itt leszek neked..
-          Kösz, öcsi.
-          Akkor?
-          Menjünk.. - sóhajtott fel - remélem, van választék odalent!
-          Toom! - mosolyodott el Bill - Már megint kezded..
-          Te akartad, hogy ismét "a régi Tom" legyek! - tartotta maga elé kezeit védekezőn, és nem sokkal később már a hotel bejáratánál osztogatták az autogramokat.

Másnap este fergeteges turné-záró koncertet adott a banda, és ezt meg is ünnepelték egy kisebb party-val. Kizárólag csak a stáb tagjai, a producer, a menedzser és persze a Tokio Hotel tagjai voltak jelen. És még valaki.
-          Épp időben.. - adott egy puszit a lány arcára Bill, és bementek a hotel hátsó bejáratán - Ha most nem jössz, holnap már minden veszve van!
-          Nagyon ki van bukva? - tekintetével a lábát követte, nem mert a srác szemébe nézni. - Én..
-          Ezt ő fogja elmondani. Már ha egyáltalán szóhoz jut.. - tette még hozzá a fekete hajú fiú, majd többet nem szólt.

A VIP buliban kezdett kialakulni a hangulat. A gratulációkat már mindenki megkapta, és átadta, egyedül a banda énekese nem volt sehol. Tom épp Billt indult el megkeresni, amikor egy szőke hajú lányba botlott a teremben. Sötét volt, így nem láthatta tisztán az arcát. Már indulni akart, hogy felkutassa testvérét; mikor a lány megszólalt..
-          Bill már itt van, ne aggódj. - lágy hangja mintha egy csapásra kiszakította volna Tomot a zord valóságból, és egy másik világba repítette volna. Az a hang! Mióta nem hallotta már? És Ő..
-          Corinna.. - szólította elcsukló hangon a lányt, s hirtelen úgy rántotta magához, mintha soha többé nem akarná elengedni. - Egy ba..
-          Hiányoztál.. - mosolygott rá Corinna, és beleszippantott egyet a srác pólójába, hogy újra érezhesse annak mámorító illatát.
-          Szeretlek. - csókolta meg a fiú
-          Ezt még sosem mondtad.. - a lány szemében apró könny csillant. Ám most a boldogságtól. Tom megszorította Corinna kezét, és a hotelszoba felé vették az irányt. A rasztaherceg sokat sejtetően mosolygott.
-          Akkor mostantól talán lesz rá alkalmam, hogy elégszer a tudtodra adjam...